A máltai a Bichonok csoportjába tartozik. Nagyon régi fajta, amint a kr.e. 13. századi egyiptomi sírszobrocskák tanúsítják. Szakértők vitatkoznak pontos eredetükről, egyesek szerint a Canis melitoeustól származik, mások szerint a törpeuszkár és a törpespániel keresztezésének eredménye. Bármelyik nézet volna is igaz, az tény, hogy a fajtát már a középkori udvarhölgyek divatba hozták és azóta is töretlen a népszerűsége.
A fajta jellegzetessége a „gördülő” járás. Teste hosszú, feje kerek, egész testét hosszú, selymes szőr borítja. Szeme nagy, ovális, sötétbarna, a szemhéj pereme fekete. Egyenes, selymes, nagyon hosszú szőre nem hullámos, fénylő fehér, leér a földig, ezért látszik úgy, mintha a hosszú bunda alatt nem is járna, hanem gurulna a kutyus. Szőrét gyakran kell gondozni, hetente kétszer át kell fésülni, aljszőrzete nincs, ezért ennek a fajtának a szőre nem hullik, ha megfelelően ápoljuk.
Ragaszkodó, hűséges, nagyon szereti gazdáját és annak családját. Szilárd jelleme alapján nagyon is alkalmasak házi kedvencnek. Ez a fajta ugyanis a legelső, amelyet erre a célra tenyésztettek ki. Kíváncsi, elven, jelzőkutyának is alkalmas.
A máltai ideális lakásban tartott kutya, mivel ritkán ugat és pontosan tudja, mikor kell „jelentenie” egy-egy személy érkezését.
